MENEKÜLNI!!!!
Ez volt az egyetlen megoldás. Így döntött. Már nem érdekelte, kik ezek az "emberek" vagy akármik is élnek errefelé, már az sem érdekelte, mi lesz vele, vagy egyáltalán ki ő...
Kicsapta az ajtót, és elkezdett rohanni a szürke fényben derengő lépcsőházban. Ezt is furcsának érezte; fut lefele, majdnem teljes a sötét, ismeretlen helyen, és nem tudja hova, nem tudja miért. Leért az előtérbe, ahol a portás zsemlét evett nemrég. Mostanra már megette, és jóllakottan ült székében. Ahogy meglátta Joe-t, mosolyogva integetett neki, ám ő ezt észre sem véve rohant tovább ki az épületből.
Kint még mindig minden kihalt volt. Most kifejezetten élvezte ezt a kihaltságot, élvezte, hogy végre senki nincs vele, senki nem zaklatja, de azért hiányolta is a társaságot. Futott a járdán, futott az úton, egy parkon át, a házak között. Közben az eső is eleredt. Nézte a lustán aláhulló esőcseppeket...
