Pityu a szúnyog magányosan röpköd az utcákon. Egy hete történt, hogy rácsukták az ablakot szívókájára és az eltörött. Többé nem tudott friss vért szívni vele, csupán a kifolyt nedv ízét élvezhette.
Most is ezért rója a várost, megéhezett. Pityu hamar kitapasztalta a vérlelőhelyeket. Épp egy 5. emeleti lakás mellett szárnyal el, ahonnan hangos civakodás szűrődik ki. Pityu a szúnyog nem érti az emberi nyelvet, a hangúly és a hangszín alapján ítéli meg a helyzeteket.
Rászáll az ablakpárkányra. Nem is kell sokat várnia, csattan az első pohár a falon, majd a következő a férfi alkarján. Pityu látja amint a nő szeméből folyik valami és bocsánatkérően beszél, ám őt nem ez izgatja. Éhezik. Berepül, egyenesen a férfi sebére. Királyi lakoma, gondolja, mivel nincs más dolga mint lenyalogatni a vacsorát. Jóllakottan beletörli száját egy szőrszálba, majd odébbáll. Sok kifolyt vér várja még őt ma éjszaka.
Pityu
2009.04.11. 12:12 | Uluru | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ttfw.blog.hu/api/trackback/id/tr671059221
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
