TTFW

-Jónapot kívánok! Miben segíthetek?
-Igen. Vagyis...igen. Szeretném kipróbálni ezt az ágyat. Szabad?
-Csak nyugodtan, üljön le rá, feküdjön végig, ahogy tetszik!
-Igen. Vagyis...nem. Én ki szeretném próbálni...érti...
-Persze. Nyugodtan, csak kérem vegye le a cipőjét előbb.
-Tudom, tudom, nem először csinálom. Habár cipőben sem lehet rossz.
-Ha megveszi akár sáros, térdig érő bakancsban is!
-Áá. Az nem az én stílusom. Ahoz túl öreg vagyok már...érti...
-...azt hiszem.
-Na mindegy, jöjjön csak. Essünk túl rajta, vacsorára otthon szeretnék lenni.
-Tehát megveszi? A kassza erre van, kérem kövessen. Ha készpénzzel fizet akkor ingyen ki is visszük a házához!
-Attól tartok nem ért. Üljön ide mellém. Megmutatom.
-Ha ragaszkodik hozzá...
-Semmit nem erőltetek, de úgy gondolom, hogy mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a vevő elégedett legyen és minél több áru kerüljön eladásra.
-Ebben tökéletesen igaza van! 
-Akkor mire vár? Jöjjön ide, ki akarom próbálni az ágyat.
-Nade....!?
-Nem az előbb beszéltünk erről? Jöjjön csak, nem tart sokáig.
-Csak nem gondolja?!
-Dehogynem. Segítene levenni a cipőm? És akkor már Ön is elkezdhetne levetkőzni.
-Azonnal rendőrt hívok!
-Csak nyugodtan, kedves emberek. Múlkor megengedték, hogy kipróbáljam a gumibotjukat.
-Maga azt hiszi mindent lehet?
-Persze, hiszen magának ez a munkája, csinálja rendesen, ha már elvállalta. Így hasznos tagja lehet a társadalomnak!  
-Azt hiszem inkább orvost hívok!
-Csak nyugodtan, szeretnivalók nagyon! Egyszer bevitettem magam a kórházba. Igazából semmi bajom nem volt, csak nem volt kedvem ebédet csinálni. Habár a kórházi koszt nem a legjobb én a különleges diétámra hivatkozva csupa finomságokat kaptam. Érti már?
-Semmit sem értek. De megcsinálom.