Jézus. Gyönyörű, ma is követendő eszmék sorait terjesztette az emberek között. De valami mégsem stimmel.
 Ott rontotta el, hogy "csodákat" tett, amire egy átlagos hívő nem képes, így ő nem tud megfelelő követendő példa lenni számukra.
Jézus bejárta a vidéket, találkozott a nép tömegeivel, de nem tudta megmutatni nekik, hogy hogyan oldják meg gondjaikat.
Inkább megoldotta a problémáikat ő maga, és hogy bizonyítsa eszméinek hitelességét, természetfeletti tettekkel erősítette meg azokat. Viszont ha ő meghal, utána nem lesz ki segítsen az embereken, akihez fordulhatnak ha baj van. Eszméit nem példákkal bizonyította, hanem bűvésztrükkökkel vette le a lábukról az embereket.
 Ezért egy felsőbb, elvont hatalomra bízta őket, aki viszont nem hogy segíteni nem tud ha baj van, de még Jézus eszméit is eltorzítja, vagy teljességgel elfeledteti azokat a követőkkel. Hagyja, hogy elfelejtsék az emberek, hogy önmagukért, és egymásért van  ő, és Isten nem az, aki parancsol, teremt, tiszteletet parancsol és megkeseríti az életed, ha nem tetszik neki amit csinálsz. Isten az lenne, aki tanácsot ad, ha szükséged van rá.
De imádkozással, templomba járással nem oldódik meg egy probléma sem. Isten gondolatai nem repülnek át a hívők fejébe.
 Ahogy Jézus főbb tanításai hirdették, az embereknek egymástól kell segítséget kérni, és egymásnak kell segítséget adni. Ha még feltételezzük is, hogy Jézus és isten egy és ugyanaz, akkor sem tud már csodákat tenni a halála után, vagy békét teremteni a háború helyett. Viszont az egyház, amelynek tagjai kihasználják, hogy Jézus szerint szükséges az istennel való kapcsolattartás, maga sem gyakorolja megfelelő módon a "megváltó tanításait" , és tenni sem tud semmit.
 A lelkészek vagy papok, akik valóban tanácsot adnak az embereknek, valóban tudnak tenni azért amiért az egész vallás létrejött, de mivel Isten képében rossz alapon fekszik az egész, így munkájuk értéke nagyrészt elveszik az ájtatosság, a babonák, a természetfelettiben való hit miatt. Hinni egy jobb életben van értelme. Abban, hogy az emberek segíteni tudnak egymásnak. Mert az kipróbáltan működik.
Az istenségben való hit teljesen öncélú és értelmetlen. Az általa nyújtott menedék látszólagos. Nem tud megvédeni sem a rosszakaróktól, sem az éhezéstől, sem a betegségektől, sem a háborútól. Mi, emberek vagyunk azok, akik erre képesek lehetünk.
 Mert mi itt vagyunk.
Legalább mi ketten tudunk segíteni egymásnak.
Te, aki ezt elolvasod, és én, aki ezt megírom.