Nézőpont kérdése?

Krisztus előtt 300 körül Ptolemaiosz azt állította, hogy a világ közepe nem más, mint a Föld. Állítását megfelelő érvekkel nem volt képes alátámasztani, annak bebizonyítására tett kísérlete, hogy geocentrikus világképe helyes, sikertelen (s valljuk be lehetetlen) vállalkozás volt. Bár sokáig kizárólag ez a világnézet volt elterjedt, sőt engedélyezett, az ellenkező véleményen lévő tudósok mégis utat találtak igazuk megvédésére a hosszú évszázadok során.
Az első, aki sikereket ért el egy sokkalta korszerűbb világnézet elfogadtatásában (mert ugyebár ezt már az ókorban is vallották egyes csillagászok), az Nikolausz Kopernikusz volt. Ez az ambícióktól fűtött fiatalember (magára ezzel nagy veszélyt vállalva) kijelentette, hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem a Föld a Nap körül. A Napot tette a világ középpontjává, ezért nevezték el heliocentrikus világképnek Kopernikusz tanait. Ő már viszonylag pontos számításokkal alátámasztotta feltevését, meggyőzve ezzel az akkori tudományos élet legnagyobbjait is. Igen ám, de a matematikai modell hibás feltevéseken alapult! Ebből egyenesen következik, hogy a később Galileo Galilei és Johannes Kepler által megfogalmazott törvények is hibásan konstruáltak.
A XX. század elején tűnt fel a fizika talán legnagyobb alakja, Albert Einstein. Számos téren alkalmazható relativitás-elmélete itt is hasznosnak bizonyult. Bebizonyította ugyanis, hogy a Világmindenség minden pontja egyenrangú helyzetben van, vagyis bármelyik tetszőleges ponthoz viszonyíthatjuk a többi helyzetét. Ennek fényében a „Világmindenség középpontja” kifejezés értelmét veszti. Ez a megrázó felfedezés heves vitákat robbantott ki egyes tudományos berkekben, ahol mind a maradi, mind a haladó oldal képviselői komoly érvekkel támasztották alá elgondolásukat. A hatvan-hetvenes években kísérletekkel is bebizonyították Einstein relativitás-elméletének helyességét.
Azonban, mint nemrég kiderült, ez a szinte tökéletes, csakis a legalapvetőbb axiómákból felépített, teljességgel lerombolhatatlannak hitt elmélet is hibás. Sokan a leghevesebb tiltakozással reagáltak erre a képtelen kijelentésre, s még ma is a legtöbben kételkednek benne. Az elmúlt öt évben azonban számos csillagászati megfigyelés arra enged következtetni, hogy az új elmélet a helytálló, s a köztudatba is beleégett, alapjaiban hibás elméletek idejét múltak. A világnak ugyanis igenis van középpontja. Sőt az is bizonyított, hogy csakis egy ilyen centrum lehetséges, egyébiránt a Világmindenség tágulás helyett, mindössze 10-97 másodperc alatt egy mikroszkopikus méretű fekete lyukba tömörülne össze, majd megszűnne létezni. Mitöbb, ezen centrum pontos helyét is meghatározták már a szecsőcentrikus világnézet legelhivatottabb képviselői. S talán ez a Sors iróniája, hogy Ptolemaiosz az, aki a legközelebb járt a megoldáshoz, hiszen ez az univerzális origó, a Világmindenség centruma, a Földön van. Mégpedig az északi szélesség 47. fokának 27 006. fokpercén, valamint a keleti hosszúság 19. fokának 35,667. fokpercén. Itt található a mindössze 6462 lakossal rendelkező nagyközség, Tápiószecső, a világ közepe.