Az bocnmester és a segédje beléptek a hideg szobába. Az asztalon már ott fekdüt a démon. Orrfacsaró bűze, és emberi szemnek nem való látványa hamar kétségeket keltett a segédben. "Fell kell boncolni, mindenképpen, nekünk kell, másnak nem lehet."- gondolta.
- Hogyan halt meg?- kérdezte a segéd.
- Úgy hírlik halálra rémisztették... Éppen egy kislány ágya alól mászott elő, hogy megrémítse őt. Ám a kislány akkorát sikított, hogy maga a démon ijedt meg. Szívrohamra gyanakszom. Furcsa dolog ez az éltettől, nem gondolja?
- De, de... egészen különös.
Ekkor belevágtak. Az eddiginél még erősebb volt a bűz, ami a rothadó testből áradt. Hiába a hideg, a démonok már csak ilyen gyorsan oszlanak. Minden undor ellenére, volt valami szép a dolgoban... egy ilyen egészen különös lényt boncolni. Teljesen más élmény, mint amikor az ember egy embert néz meg belülről. Az mondhatni unalmas, még a mai egészen extrém áttétes rákok estében is. De egy démon!
- Jól sejtettem, szívroham... teljesen egyértelmű, nem gondolja?
- De, de... egészen egyértelmű
- Nézze ezt a májat, maga szerint mire utalhat az állaga?
- Sok alkoholt fogyaszthatott, esetleg drogokat.
- Helyes a megállapítás, kérem mérje le a súlyát, én pedig nézek egy véralkohol szintet.
- Rendben.
A halál oka szívroham, majd szívleállás. Fontos megjegyezni, a halál bekövetkezésében valószínűleg nagy szerepet játszhatott az, hogy a halott vérében nagy arányban találtunk alkoholt. A máj vizsgálata régóta tartó alkoholizmust igazol. Az elhunyt korát nehezen becsülhetjük meg, lévén nem ember, de körübel 4000 évre tenném.
Ezután ünnepélyesen elégették a félelmet a máglyán és az emberiségnek sosem kellett már rosszul aludnia, hála egy hangos kislányak és nem utolsó sorban az Absintnak, amit már régen fogyasztunk nagy szeretettel mi is!
