TTFW

-Kérjük kedves utasainkat, hogy az állomás területén ne gyújtsanak rá. Köszönjük.
-Kérjük a piros kabátos hölgyet, hogy ön se gyújtson rá az állomás területén.
-Kérjük az esernyős urat, hogy ön se gyűjtson rá az állomás területén, és a peronon közlekedőket ne akadályozza a haladásban. Utastársaik nevében is köszönjük megértésüket.

A piros kukac sietve bújt be a föld alá. Mindigis kék volt a színe, mégis piros kukacnak nevezték.
Az idegeneket megzavarta ez. Hát még a színtévesztőket.
A kukac nem is emlékezett már mióta mászkál. Csak befalt sok-sok földet, portszemet, odébbmászott, majd megemésztve kiadta őket.
A porszemek az emésztés előtt álmosak, buták, tanácstalanok voltak.
Mire útjuk végére értek, egymásra találtak, megvilágosodtak, megszabadultak a fölöslegtől, megoldottak problémákat. A hernyó örült, hogy tud segíteni a kis porszemeknek. Sok porszem mégsem szerette, mert nem érezték jól magukat az emésztésen, vagy mert nem akarták jól érezni magukat. A hernyó tudta, hogy vannak ilyenek, de nem zavarta, tudta hogy mindig lesznek. A hernyót nem zavarta semmi.
Oda-vissza, és minden fordulónál melegség öntötte el a szívét. Elöregedett, nézte, ahogy a fiatal hernyók unottan emésztették a porszemeket. Tudta, hogy nem élvezheti mindenki ezt a munkát. Tudta hogy legalább ebben különleges ő. Ennyi elég is volt neki, hogy boldogan váljon földdé, porszemekké, új hernyókká.