-Tudom, hogy valamit megint elfelejtettem. Érzem. Nem tudom mi az, de valamit megint, nah nembaj, ennek így kell lennie, úgy tűnik. Majd rájövök mit...
Sisak fel, kesztyű fel...berúgás és már indulok is. Ahogy kikanyarodok az Üllői útra látom, hogy egy rendőrautó van mögöttem és villog. Le kell húzódnom, igazoltatás.
-Jó napot kívánok!
-Jó napot kívánok, jogosítványt kérnék szépen bemutatásra!
-Rendben pillanat....pillanat -itt már éreztem, hogy baj van, ez volt amit elfelejtettem. -hát attól tartok, hogy otthon hagytam.
-Kínos.
-Kínos, de pedig otthon átgondoltam, hogy megvan-e mindenem és éreztem is, hogy valamit elfelejtettem...és hát úgy tűnik ezt.
-Kínos.
-Kínos, de én úgy gondoltam nem fogok azon vesződni mit hagytam otthon, ezért inkább elindultam, mert ha így kellett lennie akkor így is lett...nem?
-De.
-És ugye valakit az elveiért nem büntethetnek meg?
-Bizonyosan.
-Tehát akkor elenged minden büntetés nélkül? Higgye el megtanultam a leckét...akkor mehetek?
-Nem.
-Megbüntet az elveimért?
-Nem.
-Akkor tehát elmehetek?
-Nem.
-Akkor meg mit csináljak, megbüntet vagy nem?
-Elhiheti nekem, úgy megbüntetem, ahogy még senkit.
-Az elveimért?
-Nem azokért a bizonyos elveiért.
-Akkor miért?
-Mert egyáltalán vannak elvei.
-Mi?! XXI. század!
-Ön szerint miről beszélek???
