TTFW

A mobilvécéket szállító teherautó 110km/h-val száguldott a város utcáin. Hiba volt. Az út élesen jobbra kanyarodott, a söfőr egész élettapasztalata és hű keresztény hite is kevés volt, hogy megállítsa az autót.
Hatalmas robajjal felborult, majd fémes csikorgás futkosott végig az utcán, be az ablakokon, ajtókon, elpusztítva a megszokott mindennapokat.
A vezetőfülke egy összezúzott chilis bab konzervre emlékeztetett. Vér volt mindenütt, húsdarabkák lógtak a visszapillantókon, a vezető könyöke még mindig kilógott az ablakon, csak test nem kapcsolódott hozzá. Cigit szorongatott ujjai közt. A dohányzást halált okoz.
Egy hangulatos belvárosi kávéház előtt ért véget a hangzavar, persze a pillanatnyi némaságot újabb ricsaj kergette el.
Fekália. Szarban úszott az egész utca és a kis tér a hintákkal. A homokozóban csokifagyit nyalogató fiú nemrég még sírt, hogy anyukája nem vett rá neki öntetet. Minden vágyad teljesülhet, csak hinni kell.
A pánikot érdeklődés váltotta fel. Egyre nagyobb embertömeg keletkezett a helyszínen, és persze voltak akik aprócska kakaszigeteken rekedtek, mivel nem merték 'bemocskolni' magukat, elhagyni a süllyedő hajót.
Sose láttott még ilyet senki. Csak gyűltek és gyűltek az emberek, akik hátul álltak nem is tudták mit néznek annyira valahol elöl, csupán az orrfacsaró bűzt érezték, de ez nem gátolta meg őket, hogy megtekintsék a 21.század egyik csodáját. Előre!