Más világ? Vagy tán ugyanaz? Vagy inkább egy világ egy másikon belül? Nem tudni. Ám az biztos, hogy Joe ide sem tartozott. Akkor hova? 

Egyre kisebb utcákon ment és csak nézte az összefestett falakat meg a szétszórt szemetet, de embert vagy járműveket sehol sem látott. Minden csöndes volt, mintha tényleg egy másik bolygóra érkezett volna.

Kezdte nyomasztani ez a némaság, meg az élénk színek hiánya. Éppen befordult volna egy sarkon, mikor  mögötte hirtelen emberek kezdtek kijönni az utcára. Ruházatuk és kinézetük is átlagos volt. De egyvalami mégsem változott az előző állapothoz képest; a csönd. Csak a cipősarkak koppanásai és a ruhák sohogása hallatszott. Az emberek nem beszéltek egymáshoz, pedig a szájuk az ott volt a helyén. Lehet, hogy csak nem találják vagy nem tudják mire való? Joe tehetetlen volt. Most merre menjen? Elindult visszafele, bár vissza már nem találna, mert így más volt a város -emberek vannak mindenütt.                     Mostanra már a csukott ablakok kinyíltak, a függönyök elhúzódtak -életre kelt a környék. Joe gondolt egyet és bement az egyik kapualjba és benyitott egy ajtón, mert mit tehetnek, rá nem fognak szólni!? Először csak kicsit nyitotta ki az ajtót, annyira, hogy éppen belásson.                                                                                                   Az ajtó mögött egy előszobát látott, ami a nappalira nyílhatott. A nappaliban két ember állt és beszélgetett. Beszélgetett!!! Vagyis, nem lehetett hallani, hogy beszélnek, de mozgott a szájuk felváltva. Egyre kiljebb nyitotta az ajtót döbbenetében, pedig nem akarta. Már szinte teljesen kitárult az ajtó, mikor nyikordult egyet és a két nő feléfordult. A 'beszélgetés' abbamaradt és látszólag nagyon megijedtek, hogy rajtakapták őket egy szimpla kis beszélgetésen. Odarohant az egyik nő, becsukta Joe mögött az ajtót, s be is zárta.