-Jó napot kívánok! Piripócsi Béla vagyok.
-Jó napot! Özvegy Hunyadi Andrásné.
-Őszinte részvétem.
-Tessék?
-Őszinte részvétem a férje miatt.
-Ó, értem, régen történt, hagyja csak.
-Rendben, csak gondoltam mégis megemlítem a dolgot, hiszen mélyen érinthette, és szereti ha néha eszébe jut, ezért tette bele a nevébe hogy özvegy. Egyesek gyászképp, egyesek a boldog pillanat emlékére használják az előtagot. Távol álljon tőlem, hogy állást foglaljak ez ügyben, de remélem segítettem felidézni az emléket.
-Öh. Nem vagyok biztos benne hogy ezzel jót tett velem. De kérem, térjünk a tárgyra!
Emlékére
2009.02.21. 17:39 | Házmester | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ttfw.blog.hu/api/trackback/id/tr16956885
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
