A sivatag nagy. És meleg. Többek között ezért lakik benne kevés ember.
Gorgogolovics mégis ott él. Napkeltekor felébred, kiássa magát a langyos homokból, felcsatolja teiszütőit, és útnak indul a forróságban. Mikor elér arra a részre, ahol vörös a homok, leül a földre, rongyát a fejére teríti, és gondolkodni kezd, hogy miért is olyan nagy a sivatag. Lehet hogy nem is olyan nagy. Csak a délibáb miatt látja azt minden irányban, és nem mer elindulni semerre.
  Szokás szerint rádöbben, hogy ezen is fölösleges filozofálni, inkább gondol valami finomra, hogy megjöjjön az étvágya. Talán egy finom juhtúrós kuszkusz. Vagy egy csirkepörkölt szaftban tocsogó nokedlival. Frászt!
Rénszarvas szték borókamártással.
  Hirtelen meglát egy nagy, háromszög alakú árnyékot a forró homokon. Egyenesen mozog.
Követni kezdi, az árnyék egyre kisebb lesz. De mikor a papírrepülő földet ér, még mindig hatalmasnak tűnik. Nem lényeges. Gorgogolovics leveszi róla a fekete műanyag dobozt, kiveszi belőle a sztéket. A dobozba belerak 990 forintot, visszacsatolja a gépre. Felemeli a papírtömeget, elindul vele egy hosszú lejtőn, majd a végére érve elengedi az Swfood feliratú ételhordozó gépet. Az továbbszáll, elkapják a meleg áramlatok, majd eltűnik a láthatáron.
  Gorgogolovics visszamászik, a mellékelt faeszközökkel eltünteti a szarvast a borókamártással, majd fejjel Keletnek lefekszik aludni. Amikor pár óra után a lábához szúrt villa árnyékot vet a szemére, felkel, elindul vissza a végtelen sárgaság egy másik pontjára.