Leült egy padra. Még csak 1 óra volt, de már így is rettentő fáradtnak érezte magát, s már amúgy sem volt kedve semmihez a gyűlésig. Sokszor volt ilyen kedvtelen, ilyenkor általában keresett egy kényelmes helyet, ahova lepihenhet és csak nézheti az embereket.
A pad előtti járdán és az út túloldalán is nyüzsögtek az emberek, kicsit furcsállta a dolgot, mivel még ebédidő volt. Ám az sem volt mindennapi, hogy szinte mindenütt csak párokat látott, szerelmesek fogták egymás kezét, puszival búcsúztatták a másikat vagy egyszerűen csak csókolóztak.
Joe nem érezte jól magát. Minden olyan...olyan sebezhetetlennek tűnt így , mintha minden párt egy láthatatlan védőburok óvna a külvilágtól. Az igazi világtól. A kegyetlen erőszakkal, bűnözéssel, droggal és fájdalommal teli világtól. Joe jól tudta, hogy az élet szép, s hogy minden úgy jó ahogy, de a felismerés, hogy nemcsak ez a ’világ’ létezik megrémisztette.
Eszébe jutott egy történet, igaz nem akarta újból felidézni, de legalább addig sem kellett néznie az ’idegeneket’. A történet egy átlagos, jótanuló és szófogadó 5.-es gyerekről szólt, aki élte életét, sőt, még ’szerelemben’ is része volt. Mindez abból állt, hogy küldözgette a szerelmesleveleket és kapta azokat, néha köszöntek egymásnak a lánnyal, s volt, hogy egymásra is mosolyogtak! Ám egyik nap rájött, ő már nem is szerelmes. Miért? Maga se tudta. Egyszerűen nem. Persze aznap is kapta a levelkéket, ám egyre sem válaszolt, sőt, a végén már olvasásra sem méltatta őket.
Egyik szünetben aztán kapott egy levelet –de minek- gondolta, majd fogta a papírdarabot és hajtott belőle egy csónakot (nemrég tanult meg ilyet hajtogatni, gondolta ez menő, hogy egy szerelmeslevelen gyakorol). Miután elkészült a nagy mű bement pár osztálytársával a fiú mosdóba, bedobta a hajót a WC-be és lehúzta. Persze hamar kiderült a lány előtt, hogy mi is történt. A fiú cseppet sem zavartatta magát, csak folytatta jól bevett napirendjét.
Hogy a cserbenhagyott sírt-e vagy meddig szomorkodott....nemtudni. De akkor mit számított ez akárkinek is? Semmit.
Talán ez az ’elhagyott-szerelemhajó’ még mindig úszik...valahol máshol.
Joe azóta sem kapott szerelmeslevelet.
