A Kocsma
Joe kilépett az utcára. Viszonylag hűvös este volt, de egy könnyű dzseki megtette felülre. Sietősre vette a figurát, időben oda akart érni a kocsmába, kezdődött a meccs, és a haverok már biztosan túl vannak 1-2 sörön.
Az Utca lágy fényárban úszott, igazán hangulatos volt, de Joe egyáltalán nem vágyott erre. Többé nem. Elege volt az egészből, hogy őszinték legyünk. Elért a kocsmához.
Belépett. A többiek már ültek, odasietett, köszönt, majd leült ő is a TV elé. Rajtuk kívül további két csoport ült, mindegyik csoport előtt egy-egy TV világított. Joe hátrament, és egy sörrel tért vissza. Miután elkezdődött a meccs, mások már nem is jöttek be. Félidőig fel se álltak, meg sem szólaltak. A második félidő hasonlóképp, csendben nézték. Igazából megbabonázta őket, nem figyeltek másra, csak a TVre.
Miután vége lett, hazatért mindenki, kivéve Joe-t. Joe nem ment haza. Máshova ment, még ő sem tudta, hogy hova, de nem haza. Haza... Mit is hívunk mi otthonnak? Otthon volt egyáltalán a lakótelepen?
Előkapta a pipáját, és jól megtömte askával. Rágyújtott és elindult lyukas zoknijaival a zsebében.
A többiek pedig hazatértek, befeküdtek az asszony mellé, romantikáztak...
Mint minden nap...
