-Maga szívott?
-Nem - válaszolta Joe
-Dehát Uram, maga szívott!
Joe ezt is megfejelte. Elege volt az egészből. Nem érti, ezt a képmutatást. Persze, hogy szívott, és akkor mi van?
-Jól van?
-Jól hát!
Az asszony elképedve nézett. Ezt is megfejelte. Ha tehette volna most mindenkit megfejelt volna. A képmutatókat. Mindegyik az volt. Ebben a világban mindenki a szebbik arcát akarja mutatni, de azt is hiba nélkülinek tetteti. Hiszen ez a világ tökéletes volt. Vegyük példának a mézeskalács házakat. Tökéletesek. Romantikus, esztétikus, hasznos. De valóban ilyen volt minden? Valóban ilyen ez az egész? Miért hiszi mindenki azt, hogy igen? Hát nem látják, hogy nem más ez, mint egy hatalmas világméretű hazugság és képmutatás? Belül pedig semmi. Belül minden és mindenki üres.
És ekkor Joe ledőlt egy padra, és mély álomra szenderült ebben az üres világban, amit ő egyedül próbált megtölteni.
