Joe nem gondolta komolyan.
Tudta, hogy a nyomás a vállán nagy. 2 atmoszféra.
De nehezen tudta elhinni, hogy az emberek még mindig olyanok amilyenek.
Nem érdekli őket semmi, csak az. És ami nem arról szól, az nem is érdekli már őket.
Nem lehetett egyszerűen fingani egyet, és jót röhögni rajta, csak lehajtani egy sört a haverokkal, megfejteni egy keresztrejtvényt, enni egy zacskóslevest.
A romantika. Mióta Joe a fejét tudta, minden csöpögött a romantikától a lakótelepen.
Joe nem gondolta komolyan.
A lakótelepen éjszaka is csak halvány, hangulatos fények világítottak, az emberek párban mászkáltak, minden ház mézeskalács-formájú volt. Mert az romantikus.
Joe kénytelen volt a lakótelepen maradni. Nagyapja kikötötte, hogy az utódainak a lakótelepen kell élniük. Különben nem használhatják a Joe nevet. Családi hagyomány volt minden fiú-és lánygyermeknek a Joe nevet adni.
Joe rájött hogy annak ellenére, hogy nem gondolta komolyan, mégis meg kell próbálnia.
A sok nehézségért, amibe ütközni fog, kárpótolni fogja a siker, hogy élhető hellyé teszi a lakótelepet. Belülről nem tud változtatni. Le kell mondania nevéről, ki tudja meddig.
Joe összeszedte lyukas zoknijait, és elindult lefele a lépcsőn.
