Élt egyszer egy bölcs nagy ember. Hosszú haja már őszült. életében nagyon sok mindent elért. Hírnév. Tudás. Boldogság. Ám korára tekintettel már agya kezdett leépülni, ahogy az általában szokott. Haját szerette. Túlságosan is talán. Egész élete során rendben tartotta, ápolta.
Egyik nap elhatározta, hogy mivel nem szereti, ha hullik a haja, hogy kitépkedi a gyönge szálakat és akkor csak az erősek maradnak meg, amik már nem fognak hullani. El is kezdte tépkedni haját. Sűrű volt, így nem volt könnyű munka. Órákon át tépte már, de csak jöttek és jöttek kifele azok a gyönge hajszálak.
Estére már csak egy-két hajszála maradt. Azokat is jól megtépte. Végül már csak egy maradt neki, egy jó hosszú lelógó hajszál a feje búbján. Azzal sehogysem bírt, így hát azt gondolta, hogy jó lesz.
Másnap mikor felkelt és megnézte magát a tükörben úgy találta, hogy hülyén néz ki az az egy szál. Megpróbálta eltávolítani, de sehogy sem sikerült neki. Elment egy fodrászhoz, hátha annak siekrül kihízni. Ám a fodrász is kudarcot vallott. Elment az orvoshoz.
Már több orvos hízta egyszerre a hajszálát, de az csak nem mozdult. Mikor már vagy hatan húzták, hirtelen megindult a haj! Egy gyors rántással már kint is volt, de nem csak a haj, hanem az agyával együtt!!!
A beteg azonnal meghalt. Senkinek nem jutott eszébe a borotva, bár lehet azzal sem értek volnba el jobb eredményt.
