A furcsa onkológus sosem ebédelt a kantinban. Nem szorult rá ugyanis, mindig volt elég pénze, és - ami nem mellékes - ideje, hogy máshol egyen. Ám akárhányszor kiment ebédelni, elhaladt a kantin széles és nyitott bejárata előtt, mert cigarettázni ment sebész barátjával. Ilyenkor mindenki ártatlan szemekkel nézte őt, ami nagyon zavarta. Mintha mindenki azt várta volna, hogy velük egyen, vagy, hogy annyit mondjon: "Jó étvágyat a kollégáknak és kolléganőknek!"
Ezen gondolkozott, amikor a drága belvárosi étteremben ebédelt, egy régi betegével, akit sikeresen kezelt vastagbélrákkal, és aki nagyon hálás, és nem utolsó sorban gazdag volt.
A gázrobbanás minden gondját megoldotta, nem gondolkozott tovább, mert az agya darabjai egy tucatnyi cafat formájában az Október 6. utca nedves betonjára érkeztek.
A kantinban tökfőzelék volt ebédre.
