Formicídia tele volt drogkereskedőkkel. Mindnek takaros boltja volt, nem központi helyen, hanem csak úgy elszórva, mint az élelmiszer üzletek, fodrászatok, kocsmák.
Mindig voltak vevők. Legális volt a drog használata, eladása.
A társadalom elítélte a drogosokat. Undorodva, szörnyülködve néztek arra, aki bement egy drogkereskedésbe. Már a gyógyszertárba tartó emberek is gyanúsak voltak.
Lelketlen, értelmetlen, lázadó volt az ember, aki drogokat használt.
Aki mégis megtette, az a lehető legnagyobb titokban. Senki sem tudta a másikról, hogy drogozik. Csak azt tudták, hogy vannak emberek, akik csinálják. Szörnyű.
Az emberek társaságba jártak, beszélgettek sportról, időjárásról, koncertekről, szexről, zenéről. De még a legjobb barátok sem ismerték egymást. Senki nem mondott el magáról semmit, csak az egyszerű, felszínes érzéseiket mutatták ki.
Nem meglepő, hogy nem tudták, hogy az egész városban mindenki drogozik. A gyerekek automatikusan rászoktak 10-12 éves korukban, és ugyanúgy titkolták, mint a felnőttek.